Az volt a fantasztikus az utóbbi napokban, hogy nem történt semmi, amit ide, erre a blogra vagy a Konzervatóriumba megírhattam volna. Illetve természetesen történt, pl. Sólyom politikai vétója az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban, de bevallom, nem volt annyira fontos, hogy foglalkozzak vele. Érdekelt, persze hogy érdekelt, amúgy is érik már benem valami Sólyommal, illetve a legutóbbi viselt dolgaival kapcsolatban, de nem most. Most ünnepek vannak: család, nagy kajálások, egy rakás ajándék, 26-án egymás hegyén-hátán 20 rokon 50 négyzetméteren, mindenki egyszerre zabál, beszélget, ordít, röhög, enni kér, eszik magától, leveri, kiönti, iszunk még egy pálinkát? persze, de a gyereknek tölts egy kicsit kevesebbet! Szóval Karácsony, jön a Szilveszter, persze közben volt egy kis munka is, de ez se olyan lényeges. Ünnep van, amit - a még mindig büszkén tornyosuló sütemény- és szaloncukor, valamint egyébkaja-hegyeken túl - az is jelzett, hogy voltak komplett napok, amikor be se kapcsoltuk a gépet. llyen is kell.

Meg talán az is kell, hogy ne mindig politikáról legyen szó ezen a blogon. Motoszkál bennem csomó olyan téma, ami nem kifejezetten politika, de meg kéne írni, pl. a Magyar Rádió, a Petőfi átalakulása. Politika ebben is van, de talán nem ez a legfontosabb része, és különben is, engem személyes élmények is fűznek a Magyar Rádióhoz még boldogult úrfikoromból, Schwärzchen-nel meg rendszeres rádiófogyasztók vagyunk. (Szalonnával. Sok szalonnával.) Szeretnék könyvekről is írni, mert az utóbbi időben - hála Istennek - megint olvasok, méghozzá aránylag sokat.

Persze tulajdonképpen ez is politika, tágabb értelemben, ha úgy vesszük. (Úgy vesszük.)

Az elmúlt évet pedig nem értékelem, mert annyi minden történt, hogy gyakorlatilag nem tudom számbavenni, részletezni, rendszerezni. Legfeljebb arról tudok beszámolni, hogy rám mi tette a legerősebb benyomást.

A magyar politikában folytatódik az esztelen szekértábor-politika. Miután 2006-ban sikeresen megtörtük a rendszerváltás óta hallgatólagosan létező erőszak-moratóriumot, idén is bátran éltünk vele, lásd kordonbontás, Molotov-koktél Kóka házára, Csintalan megverése. Van már politikai szervezetünk, amely a politikai erőszakkal való fenyegetésre épül: Magyar Gárda. De ami ennél is virulensebb, az a verbális erőszak, a fenyegető hangnem egyre általánosabbá válása: kuruc.info, amely már nem egy elszigetelt kis szélsőjobb portál, hanem hovatovább viszonyítási pont. A legújabb pedig az, hogy Tomcat "Petárdastop Kommandókat" szervez szilveszterre: a jogszabályi tiltás ellenére petárdázókat egyszerűen megverik, ha már a töketlenkedő rendőrség nem képes megvédeni a rendes magyar embereket. Tisztára mint A hét mesterlövész, már csak a szerelmi szálról kell gondoskodniuk, a siker garantált. (Tomcat Bombagyáráról egyébként Shenpen írt figyelemreméltó dolgokat, érdemes lenne egyszer továbbgondolni, már ami a politikai erőszakot, meg az ő újsütetű kultuszát illeti.)

Persze vannak másmilyen viszonyítási pontjaink, pl. a 2005 óta köztársasági elnök Sólyom László. Erős karakter, tele ellentmondásokkal. Írtam már róla (itt és itt), és még fogok is.

Ami pedig engem illet: eljöttem a freeblog-ról, és nem bántam meg: nagyobb itt a nyüzsgés, zajlik az élet, és ez tetszik, remélem, nemcsak nekem. Meghívtak a Konzervatóriumba is, ahova ha nem is gyakran, de igyekszem több-kevesebb rendszerességgel írni, és persze kommentelni is. Jó hely, mert náluk kiélhetem a teoretikusabb énemet is, és - amellett, hopgy a szerzőgárda is pihentetően sokszínű - rengetegféle fazon megfordul a kommentelők között.

Zajlik az élet, de csak zajoljon.