Most inkább olvasok, nem írok. Konkrétan
Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok című könyvét olvasom, nagyon jó, annyira, hogy mindenképpen írok majd róla, lehet, hogy nem ide, hanem a Konzervatóriumra. Politikai eszmetörténet ez is, mint
a szerző korábbi könyve, A zsidókérdés Magyarországon. Időnként azon kapom magam, hogy pl. reggeli közben eszembe jut valami belőle, amit még este olvastam, mire minden bevezetés vagy előzmény nélkül elmélyülten magyarázni kezdem Schwärzchennek, hiszen ennél fontosabb, aktuálisabb, életbevágóbb, izgalmasabb dolog nem létezhet a világon. Ő meg a legjobb feleség a világon, tehát feszülten figyel, időnként visszakérdez, és csak a legritkább esetben röhögi el magát. Igazából eddig egyszer sem tett ilyet, ami emberi nagyságát bizonyítja, hiszen normális ember reggeli közben komoly dolgokról beszél, pl. a gyerek legfrissebb viselt dolgairól, hogyan hozassuk el ...-ből (vidéki város) az új hűtőt, ilyenek.
Szóval írni kell erről a könyvről, mert minden egyes oldala ámulatba ejt, ha végeztem vele, írok is. És még vannak más témák is, persze, de ígérgetésből egyelőre ennyi elég is.
A másik dolog, ami intellektuális életembe mostanában pezsgést visz, ez a játék:
Miért van az, hogy akkor nyerek legkönnyeben, ha a lila színű,
big schock névre hallgató motorossal játszom? Ha pl. a kékkel, ami szerintem sokkal jobban néz ki, azonnal levernek. Lehet, hogy erről is kéne írni.
Friss kommentek