Ezek után a főszerkesztő a közleményben körülbelül azzal indokolta a műsor megszüntetését, hogy a negatív hallgatói reakciók eredményeképpen a folytatás olyan kompromisszumokat követelt volna a felektől, amelyek már a műsor lényegét is érintették volna, ennek a rádió vezetése pedig nem látta értelmét. (A pontos szöveget most nem idézem, a fenti link mögött elolvasható, nekem kb. ez jött le belőle.)
Egy korábbi bejegyzésemben szolidan lelkendeztem afölött, hogy pont kedvenc rádióm fogadta be Puzsérékat. A Radiocafé a 20-30-as pesti értelmiség rádiója, egy könnyed, laza rétegadó, enyhén, de nem bántóan sznob beütéssel, vállalható, időnként nagyon jó zenékkel. Pont a közéleti vonal hányzott belőle. (Igaz, vannak ilyesfajta műsorok, az Egál, vagy az Európa Kávéház, de ezek annyira közhelyesek és felejthetőek, hogy szinte fájnak, csak megszokásból nem kapcsoljuk ki ilyenkor otthon a rádiót, pedig fokozni kéne már az éberséget.) Ez a réteg ugyanis egyáltalán nem apolitikus, van igénye a közéleti témákra, épp ezért tartottam logikus lépésnek a Radiocafé részéről a profilbővítést.
Annál is inkább, mivel a jelek szerint a rádió komolyan vette Puzsérékat: a szpotok, a beharangozók, a főcím, az egész műsor megjelenítése illeszkedett a többi műsor közé, meg volt csinálva, nem az történt, hogy Puzsérék mindennap beültek a stúdióba, és lenyomtak két órát, miközben valaki megnyomta a Play, majd a Stop feliratú gombot. A műsor a rádió részéről is ki volt találva, és komolyan volt véve (legalábbis kívülről így látszott). Úgy tűnt, hogy a Radiocafé vevő Puzsér vértolulásos ordibálására, és hajlandó befogadni a kreatív verbális tébolyt.
Mi volt akkor a baj? Tényleg azért vetettek véget az egy hónapja tartó műsorfolyamnak, mert sok negatív visszajelzés érkezett? Vagy ez csak kamu? (Összeesküvés-elméletek előnyben.)
Szerintem nem kamu, a hivatalos közlemény alapvetően őszinte, még ha nem is tár fel minden, a döntéshez vezető megfontolást (vö. nem bontja ki az igazság minden szeletét, vagy hogy is mondják ezt magyarul). Azt hiszem, a Radiocafé egyszerűen megijedt.
Ez ugyanis egy nagyon kedves, szerethető rádió, jó zenékkel, időnként egészen érdekes műsorokkal, egy pár karakteres arccal, némi jópofizással, és mint már mondtam, egy adag sznobizmussal. Ebbe az összképbe pedig a túlzott kockázatvállalás nehezen fér bele. Sokkal könnyebb a közéleti vonalat egy-két helyeskedő EU-s műsorral meg esélyegyenlőségi tárgyú értelmiségi ömlengésekkel letudni, mint belecsapni a lecsóba. (Van barátod. vs. Van ellenséged.) Elitkritika, globalizációkritika, belpolitika önmagában is rázós területek, hiszen ezeket valamilyen szintű állásfoglalás nélkül nem lehet megúszni, hát még ha Puzsérék csinálják a műsort.Az egyértelmű állásfoglalás pedig több okból is rizikós. Egyrészt egy profitorientált rádió számára szempont, hogy a politikai vonal megjelenése hogyan hat pl. a hirdetőkre (ehhez egyáltalán nem értek, nem tudom megítélni, hogyan hat, de a megfontolás biztosan létezik). Másrészt a hallgatók ehhez a stílushoz valóban nincsenek hozzászokva: egy gourmand-rádió gourmand-közönségéről van szó, amelyik élvezhető zenére, mérsékelten érdekes beszélgetésekre van beállva, szóval egy színvonalas háttérrádióra, amibe azért időnként komolyabban is bele lehet hallgatni. Erre jön ez az ordibálás. És bár ez a generáció, amelyik a Radiocafét hallgatja, politikafogyasztás terén tudatosabb, mint a magyar társadalom többsége, a politikaundor reflexei krízishelyzetekben itt is előjöhetnek.
Érdekes kísérlet volt, és valószínűleg nem is népszerűtlen, mert a Puzsér-hívők a korábbinál profibb körülmények között fogyaszthattak politikai látomásos költészetet, így talán a számuk is nőtt. Ezzel egyébként valószínűleg a Radiocafé hallgatottsága is emelkedett. De nem is ez a fontos, mert a rádió nem ezen a téren, hanem hosszú távon nyert volna sokat a Szélsőközéppel. Egy olyan elemmel bővíthette volna az arculatát, amely előbb-utóbb talán kinevelte volna a közönségét a rádió táborán belül, és a műsor valamilyen módon konszolidálódott volna (ez nem jelent feltétlenül egyet az ellaposodással). Ugyanakkor a rádió számára esély nyílt arra, hogy egy kicsit komolyabbá, pontosabban komolyabban vehetővé váljon. Persze ehhez több bátorságra lett volna szükség.
Kíváncsi vagyok, hogy a Szélsőközép útkeresése merre folyatatódik, mert ennyi hányattatás után rendszerint a bezárkózás és a meg nem értett vátesz póza szokott következni. Sokkal nehezebb olyan új utat keresni, amelyen profi módon lehet az üzenetet egyre szélesebb kör számára eljuttatni, de úgy, hogy azért túlságosan elkurvulni se kelljen.
Puzsérnak sajnos az első szerep is remekül állna, de remélem, ennél azért egy kicsit becsvágyóbb.
Friss kommentek