Orbán Viktor nyilvánvalóan nem gondolta komolyan, hogy mindaz, amit Kéri László zártkörű klubjában mond, nem kerül nyilvánosságra. Ehhez egy, a magyar politika világában járatlan, naiv szűzlány tulajdonságaival kellene rendelkeznie, de ilyesmivel még legelvakultabb ellenségei sem szokták őt vádolni. És milyen jól teszik. Orbán a magyar politika egyik legrégebbi rutinrókája, 1988 óta benne van a sűrűjében. Hibázni ugyan ő is tud, de most nem erről van szó. Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszivárogtatás kifejezetten jól jön neki és a Fidesznek, sőt, az sem lehetetlen, hogy a dolog előre megtervezett akció volt. Összeesküvés-elmélet következik, az igényesebb fajtából.

Orbán olyan dolgokat mondott, amiket egy felelős gondolkodású, józan politikusnak az ország jelenlegi helyzetében mondania kell. Be kell fagyasztani a nyugdíjakat, az aktív rétegekre, a vállalkozókra, a középosztályra kell támaszkodni. Vissza kell fogni a költekező nagyberuházásokat. Szó sincs ingyenes egészségügyről, a közszolgáltatásért fizetni kell, a kérdés csak az, hogy milyen formában: adó vagy járulék. A Gyurcsány-kormánynak a munkahelyek kifehérítésére tett erőfeszítéseit folytatni kell. Magyar Gárdának coki.

Mi ebben a szenzáció? Nyilván az, hogy a Fidesz, illetve személy szerint Orbán politikája az elmúlt pár évben nagyjából ezeknek az ellenkezőjéről szólt. Persze, amikor az AmCham szervezésében kell előadást tartani, akkor az elnök nem Mikolát küldi maga helyett, hanem acélszürke öltönyében maga adja elő a decens konzervatív-liberális gazdaságpolitikust. De egyébként aki magántőkéről, önrészről, felelősségvállalásról, szerkezeti átalakításokról beszélt, az hazaáruló volt. Ennek a vonalnak a betetőzése volt a márciusi szociális népszavazás, ami konkrétan arról szólt, hogy akarunk-e bizonyos közszolgáltatásokért fizetni. Meglepő módon nem akartunk.

Van azonban a jobboldali retorikának egy másik vonulata is, amely eddig megbújt a háttérben, de soha nem tűnt el teljesen. Ez a Fideszhez közel álló gazdasági és egyéb szakemberek, valamint a józanabb szakpolitikusok hangja, és időnként kísértetiesen hasonlókról szól, mint amikről a kormány beszélt: adóreform, szerkezetátalakítás, kiadáscsökkentés, tandíj, hozzájárulás, egyéni felelősségvállalás. És persze egykulcsos adó, gazdasági növekedés, de megszorítások is. Elég rákeresni a következő nevekre: Cséfalvay Zoltán, Hamecz István, Járai Zsigmond, Stumpf István, Varga Mihály, bocs, ha valakit kifelejtettem. A fideszes mainstream-hez való viszonyuk érdekesen alakult: Orbán soha nem kussolta le őket, de nem is állt melléjük és az elképzeléseik mellé egyértelműen. Egyszerűen voltak, vannak, tudni lehet, hogy a személyük nem áll távol a Fidesztől, de vajon lesz-e az elképzeléseikből kormányprogram?

És persze ott van a Navracsics által összekalapált hivatalos pártprogram, az Erős Magyarország címet viselő 96 oldalas dokumentum, amely persze kellően általános, mint minden pártprogram, de azért azt se lehet mondani, hogy hülyeségekkel van tele. Korrekt anyag.

A fent említett urak tehát az elmúlt időszakban gondoskodtak a Fidesz szakértői imázsának karbantartásáról. Ennek eredményeképpen folyamatosan ott van a levegőben, hogy lehet, hogy a Fidesz - ha kormányra kerül - mégsem fogja újra bevezetni a kádári értelemben vett gulyásorbánizmust, hanem lehet, hogy megcsinálja mindazt a gazdaságban, az államháztartásban, az egészségügyben stb., amit a jelenlegi kormány nem tudott vagy nem mert. Reformokat hajt végre. Lehet, hogy nem is gondolják komolyan mindazt a sok baromságot, amit a népszavazási kampányban mondtak. Még az is lehet, hogy Morvai Krisztina nem lesz igazságügyi és fogsorcsattogtatási miniszter.

Miért kellett ebbe most Orbánnak belepancsolnia? Miért kellett ez a hülye kiszivárogtatósdi, színművészeti egyetemi szeánsz, Kéri Lászlóval súlyosbítva?

A válasz röviden: Orbánnak előbb-utóbb színt kellett vallania, de ezt nem tehette meg nyíltan. Olyan szintű ugyanis a belpolitikai instabilitás (már önmagában a kisebbségi kormány létezéséből kifolyólag), hogy gyakorlatilag bármikor lehetnek választások, amiket jelenlegi álllás szerint a Fidesz fog megnyerni. Értelemszerűen most már mindenkit nagyon érdekel, hogy mit csinálna a Fidesz az országgal, ha kormányra kerülne, és joggal. Főleg, hogy a hivatalos jobboldali politika és a jobboldalhoz köthető szakértők által vázolt elképzelések között nagy az ellentmondás. Ilyen körülmények között csak Orbán önthet tiszta vizet a pohárba, hiszen a jobboldalnak minden tekintetben és minden kérdésben megkérdőjelezhetetlen vezetője. Annak van súlya, amit ő mond.

Nem csinálhat azonban látványosan segget a szájából. Még kevésbé teheti ezt meg az általa új többségnek nevezett, igencsak heterogén tábor szájával. Nem vághatja az arcukba, hogy megszorítások lesznek, amivel évek óta etetlek benneteket, az hazugság, csak nem gondoltátok komolyan, hogy komolyan gondolom? Orbán nem mondhat őszödi beszédet, ha máshonnan nem, Gyurcsány példájából megtanulhatta, hogy ez a tökönszúrással egyenértékű. (Mint ahogy azt is megtanulhatta, hogy olyan, hogy zártkörű esemény, nem létezik, mindig minden kiderül. Ezért nem szabad egy politikusnak káromkodnia vagy igazat mondania, kivéve, ha kifejezetten az a célja, hogy nyilvánosságra kerüljön.) A győzelem után nem lehet megmagyarázni, hogy ami miatt ránk szavaztatok, azt nem gondoltuk komolyan. Az esetleges menekülési útvonalakat már a választások előtt ki kell építeni, hogy legyen mire hivatkozni a népszerűtlen intézkedéseknél. Így dolgozik egy profi (ellentétben Gyurcsánnyal, aki ugye nem profi).

Épp ezért szép lassan, kíméletesen és főleg _előzetesen_ be kell nekik adagolni, hogy nagyon fog fájni. Meg persze meg kell nyugtatni a hazai gazdasági köröket, a nagykövetségeket, az ún. szakértőket, akik a közbeszédet alakítják, a külföldi befektetőket, meg mindenkit, aki számít. El kell hitetni velük, hogy a Fidesz komoly, kormányképes erő, és nem fog hülyeségeket csinálni. Fel kell készíteni a közvéleményt és a döntéshozókat a megszorításokra.

Erre bemelegítésként kiválóan alkalmas volt, hogy Járai/Hamecz/stb. hetente nyilatkozott olyasmiket, amiken oda-vissza aléltak a külföldi minősítő intézetek meg a vezető közgazdászok. Ezt veszélytelenül meg lehetett tenni, hiszen az "új többség" nagy része nem olvassa a Heti Válasz publicisztikai rovatát. Őket Orbán tudja elérni, ha ő adagolja, talán lenyelik a békát. Viszont ő sem törhet ajtóstul a házba, kezdetnek bőven megteszi egy ilyen kis zártkörű szeánsz, ahol nem is azt mondtam, és mit tesz Isten, kiszivárgott, pedig megígérték, hogy nem mondják el senkinek.

Orbán tehát a jelek szerint ügyesebben csinálja, mint Gyurcsány, tanult az ellenfél hibájából. De elég lesz-e ennyi? Lenyeli-e az új többség a békát? Hogy reagálnak majd a kádári tömegek, a nyugdíjasok, ha - a mégoly gondos adagolás ellenére - rájönnek, hogy be lettek csapva? És vajon elhiszi-e az akív réteg, a középosztály, hogy ezentúl rá lesz támaszkodva, és nem lesznek ostoba kapitalizmusellenes szólamok?

És mit fog szólni az új többség jobbszéle a Gárdának kiutalt két pofonhoz? Orbán az elmúlt években sokat tett azért, hogy az egyatábor keretei között a jobbközép és a szélsőjobb közötti határok elmosódottá, könnyen átjárhatóvá váljanak. A szélsőjobbon pedig a Magyar Gárdának komoly kultusza kezd kialakulni. A Horthyra való hivatkozás persze kedves - szinte - minden jobboldali fülnek, de őszintén szólva nem igazán megnyugtató a párhuzam. Horthy - pontosabban Bethlen - valóban pofonokkal kívánta kordában tartani a szélsőjobbot, ami egy darabig ment is, de a közvélemény radikalizálódását és a szélsőséges eszmék terjedését adminisztratív eszközökkel nem lehet megakadályozni. Ahhoz például olyan jobbközép politika kell, amiről egy pillanatra sem tételezhető fel komolyan, hogy gesztusokat tesz a szélsőjobb szavazóknak, esetleg együttműködik egy szélsőjobb parlamenti párttal. Márpedig most nem ez a helyzet - és akkor sem volt az.

Veszélyes az a mutatvány, amit Orbán most bemutat. Lényegében ugyanarra készül, mint Gyurcsány: esetleges kormányra kerülése után a korábban általa hirdetettekhez képest gyökeresen más politikát akar folytatni. Annyi a különbség, hogy mindezt ügyesebben próbálja csinálni, igyekszik jó előre kikerülni a buktatókat. Arra teremt alapot, hogy utólag a 180 fokos fordulatra azt mondhassa, hogy az egy szerves fejlődés eredménye. Hiszen szó volt róla, lehetett látni, hogy ezt kell csinálni, hogy ezt fogjuk csinálni...

Ha nem sikerül a mutatvány, botrány lesz. Ha sikerül, az már önmagában botrány, hiszen azt jelenti, hogy kormányra kerülve egy laza fordulattal nyugodtan lehet az ellenzékben folytatott politika szöges ellentétét művelni. Vagyis társadalmi támogatottság nélkül kormányozni, amit ugye nem lehet, mert egy demokráciában ez nem egyszerűen botrány, hanem a dolog természetéből adódóan nem működik. Mint azt a jelenlegi kormány példája is mutatja.



Orbán logikáját követve Orbán mutatványa nem sikerülhet, mint ahogy Gyurcsány mutatványa sem sikerülhetett. Én most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a második mutatványos felsülése után ki lesz az a politikus, aki egy árnyas fa alatt nevetgélve elmagyarázza az újságíróknak, hogy mit rontottak el a neves elődök.